Az étkezési zavar nem feltétlenül azonos a gyakran emlegetett, egészségtelen és túlságosan bőséges táplálkozással. Valójában mint betegség, kizárólag a helytelen táplálkozási szokásokra vezethető vissza.
Evési probléma elsősorban azoknál a férfiaknál és nőknél alakul ki, akik évek óta koplalással vagy éppenséggel habzsolással és/vagy hánytatással kínozzák magukat, a számukra ideálisnak tartott testsúly elérése érdekében.
Az evési problémák típusai
- bulimia
- kóros lesoványodás – anorexia nervosa
- elhízás – adispositas
- nagyevés – binge-eating
Evési kényszer – Bulimia
A bulimiás betegek étkezési szokásai szélsőségesek, mert céljuk a gyors fogyás. Ők szigorú diétára fogják magukat, kerülik a zsírtartalmú ételeket. Gyümölcsöt, zöldséget, joghurtot esznek, olyan élelmiszereket, amelyek a köztudat szerint “nem hizlalnak”. Mindent elutasítanak, ami kövérséget okozhat. Majd jön a nagy zabálás…
Ilyenkor a bevitt táplálék mennyisége az átlagember számára elképesztő. “Előételként” elfogyhat egy egész torta. A főétel pedig akkora, mint egy négyszemélyes család ünnepi menüje.
A rohamok rendszeresek. A bulimiások általában nem főznek, inkább készételeket vásárolnak. Lényeges, hogy ne kelljen sokat fáradniuk vele, ugyanakkor nem számít sem az ételek összetétele, sem a sorrendjük.
Bulimiás problémákkal leggyakrabban a fiatalok küszködnek, közülük is főként a nők.
A bulimiásokra jellemző, hogy barátaiknál és ismerőseiknél fosztogatják a hűtőszekrényt és az éléskamrát legtöbbször úgy, hogy senki se vegye észre. Később azonban már ezzel sem törődnek.
Bulimia esetén szenvedélybetegségről van szó, amit komolyan kell venni, hiszen az érintett kárt tesz magában!
A bulimia nervosa szövődményei
A helytelen étkezési szokások miatt létrejött betegségek kísérő jelenségeit nem szabad figyelmen kívül hagyni!
Elsősorban a nyelőcső és a fogak károsodhatnak, de az egész szervezetet megterheli, ha a bevitt tetemes mennyiségű táplálékot valaki visszaöklendezi, máskor pedig túl keveset eszik.
Problémákat okoz az is, hogy a vitaminok, a nyomelemek és egyéb létfontosságú anyagok nem szívódnak fel a gyomor-bél traktusból, mivel el sem jutnak odáig. A tápanyag-hiányt, különösen a növekedés és a fejlődés időszakában, valamint hosszú ideig tartó betegség esetén a szervezet nehezen tolerálja.
A bélcsatornát akut veszély fenyegeti: minthogy hamar hozzászokik ahhoz, hogy “kevés a dolga”, ezért zavarok keletkeznek az emésztésben, mihelyt normális mennyiségű táplálék kerül bele. Szélsőséges esetekben a belek összetapadhatnak; illetve elzáródhatnak, ellentétben a böjttel, amikor a tisztítókúra eredményeként kiürülnek.
Súlyos mérgezés is lehet a következmény.
A gyomorsavnak sem az a rendeltetése, hogy visszafolyjon a gyomorból, és útja közben maró hatást fejtsen ki a nyelőcső és a száj nyálkahártyájára, és megtámadja a fogzománcot.
Kóros lesoványodás – anorexia nervosa
Az anorexia nervosa és a bulimia között csekély a különbség. A kezdet és az okok szinte mindig azonosak, és általában a kezelési módok között sincs különbség, vagy csak nagyon kismértékben. Sokszor meg sem lehet különböztetni a kettőt, mert a betegek gyakran egyik betegségből a másikba esnek, vagy az egyik után “átszoknak” a másikra.
Az anorexia inkább az evés visszautasítását jelenti, mint az étvágy elvesztését. A beteg megvonja magától az evés és a jóllakás élvezetét. Alig eszik, lefogy, ezzel szemben sokat sportol, és az élet számos területén nagyon becsvágyó. Egyébiránt az anorexiás nincs tudatában betegségének!
Az orvosok akkor tekintenek valakit anorexiásnak, ha két hét alatt az érintett testsúlyának több mint 10%-át elveszíti.
Az anorexiás beteg naponta kevesebb mint 500 kalóriát vesz magához, és bűntudatot érez evés közben. A tükörben mindig kövérnek látja magát önsanyargatásba kezd, szexuális vágya és menstruációs ciklusa elmarad. Ennek az étkezési zavarnak a következménye életveszélyes is lehet!
Ki a sovány?
Nehéz erre a kérdésre válaszolni. Az anorexiások nehezen tudnak visszaemlékezni arra, hogy mikor és hogyan kezdődött a betegségük. Gyakran csak későn ismerik fel a bajt, mert sokáig azt hiszik, hogy étkezési szokásaik “normálisak”.
Aki normál testalkatú, mégis úgy véli, hogy kövér és fogynia kell, hajlamos az anorexiára! Az is gyanús, ha fogyás miatt – téves feltételezés! – valaki áttér a vegetáriánus étrendre. Szintén intő jelnek tekinthető az evéssel együtt járó ünnepségek kerülése.
Mi az oka a soványságnak?
A soványság nem feltétlenül függ össze az evéssel. A nem evés, a habzsolás, az akarattal előidézett hányás mindig valamilyen külső okra vezethető vissza.
A nem evés is függőséget okozhat. Sokan mondják, hogy kóros soványságuk hátterében serdülőkorukból visszamaradt, feldolgozatlan problémák állnak. Az érintettek többnyire nehezen fogadják el nőiességüket, azt, hogy változások mennek végbe a testükben, hogy nővé érnek. Elutasítják a nőies kerekdedséget, nem akarnak felnőtté válni.
Ez csupán egyetlen magyarázat a sok közül, de az bizonyos, hogy a baj a kommunikáció hiányában keresendő. Az önpusztító viselkedésből arra lehet következtetni, hogy a betegnek segítségre van/volt szüksége, amit nem kap(ott) meg.
Túlsúlyosság, elhízás
Érintettek azok, akik képtelenek vigyázni az alakjukra. Elismerik, hogy helytelenül táplálkoznak. Esznek, ha rossz passzban vannak, ha szoronganak, és akkor is, amikor vidámak.
A habzsolás rohamszerűen jelentkezik náluk. A táplálékot nem élvezettel és lassan nyelik le, hanem mohón, kevés rágással. Elképesztő mennyiségű ennivalót tömnek magukba. Főleg a kedvenc csemegéiket fogyasztják szívesen: csokoládét, avagy sós nassolnivalókat. Jellemző, hogy már az evés közben, de legkésőbb utána szörnyű bűntudat telepszik rájuk. Az ördögi körből mégsem találják a kiutat.
Elhízásról akkor beszélünk, amikor a testsúly több mint 20%-kal túllépi az ideális testtömegindexet.
Jojó-effektus
Vajon miért van az, hogy a fogyókúra után több kilót szedünk vissza, mint amennyit leadtunk? Mi történik ilyenkor a testünkben?
A jojó-effektus esetében egy olyan, belülről irányított mechanizmusról van szó, aminek következtében épp az történik a testünkben, amit nem akarunk: a túlsúly könnyebben rakódik ránk, mint egyébként. Minél radikálisabb volt a fogyókúra, annál könnyebben jönnek vissza a kilók.
A jelenség megértéséhez jókora utat kell tennünk az emberiség történetében. Elődeink kemény harcot vívtak a túlélésért. A vadászat és a növénygyűjtés nem mindig járt sikerrel, míg máskor tartalékok keletkeztek. Szervezetünk hozzászokott ehhez az “egyszer hopp, másszor kopp”-hoz, ahhoz, hogy a bőség idején tartalékokat halmozzon fel, s majd ezeket élje fel, ha beáll az ínség.
A megoldást a zsírszegény táplálkozás jelenti de nem diétázással, hanem az étkezési szokások megváltoztatásával! Így elkerülhető a jojó-effektus, és megőrizhető a karcsúság.
A testtömegindex kiszámítása: A testsúly-kilogrammot el kell osztanunk a méretben mért magasság négyzetével. Amikor a kapott eredmény 20 alatt van soványságról, amikor 20-25 között, akkor normál testalkatról, ha 25,1-30 között van, akkor elhízásról beszélünk.
Az elhízás háttere
Táplálkozásunk rövid és hosszú távú szabályozás alatt működik.
A rövid távú szabályozás helye a hipotalamusz, mivel itt található a teltség- és az éhségérzet központja. Hatnak rá például a szagló- és ízlelő-, a keringési és a hőfok-szabályozási ingerek egyaránt.
A hosszú távú szabályozás a zsírszövet vastagságával és annak anyagcseréjével függ össze. A zsírszövet információkat küld az illetékes agyi központnak, amely nagyjából azonos energiabevitel mellett biztosítja a szervezet többé-kevésbé állandó testtömegét, míg tápláléktöbblet esetén hízást okoz.
A táplálkozási zavarok kialakulását gyakran az egyénin túl bizonyos társadalmi körülmények is elősegítik. Az alábbi jelenségek, ha nem is törvényszerűen, de szerepet játszhatnak a túlsúlyosság létrejöttében.
Az evési zavarok okai lehetnek:
- Kisebbrendűségi érzés
- Frusztráltság és harag
- Unalom
- Hamis ideálok
- Fóbiák
- Kontrollálatlan étkezési szokások
- Hibás vagy hiányzó önfegyelem
- Kapkodva evés
- Elutasító vagy helytelen gondolatok, például: az állapotos nőnek két ember helyett kell enni; nem működika pajzsmirigyem; a családban mindenki hajlamos a hízásra; a csokitól megnyugszom stb.
Nagyevés – binge-eating
A nagyevés az USA-ban már régóta közismert probléma; a jelenség következményeit a Stanford Egyetem vizsgálta: 14-19 éves lányokat kérdeztek arról, hogy mennyire elégedettek az alakjukkal. Három lány közül kettő szeretne karcsú lenni úgy, hogy a súlya 10—25%-kal kevesebb legyen a testmagasságához képest megállapított ideális testtömegnél. Ennek az igénynek azonban csak 49%-uk felel meg.
Más a helyzet a fiúknál, akiknek 93%-a elégedett a testsúlyával. A lányok kövérségtől való félelme odáig vezet, hogy 4-szer gyakrabban fogyókúráznak, mint a fiúk. Az ideális alak elnyerésére irányuló állandó törekvés következménye az étkezési zavar. Nem csak a helytelen táplálkozás; hanem az evéshez való viszonyulás is lehet veszélyes. Binge-eatingről akkor beszélünk, amikor valaki rövid idő alatt sokat eszik. Megfigyelések szerint meg kell különböztetni azokat, akik már eleve falánkságban szenvednek, és azokat, akiknél ez csak az első vagy a második diéta után alakul ki. Az is lényeges, hogy az első csoportnál nagyobb kockázata van annak, hogy lelki problémák lépjenek fel.
